A receptek illeszkednek a magyar háziasszony bevásárlási lehetőségeihez, viszont ebből a könyvből nem tanulnak meg dobostortát vagy fánkot sütni, croissant-t, szuflét, nugátot viszont igen. Találunk benne egyszerű, házias recepteket (amerikai palacsinta, kenyér, linzerkarika, piték, brownie, sajttorta) és bonyolultabb, nagyobb odafigyelést igénylőeket (macaron, húzott rétes, csokoládémousse). A gyors édességektől az aprósüteményeken és a csokoládés desszerteken át a klasszikusokig mutatja be a cukrászat alapjait és trükkjeit. Részletes, bonyolultabb recepteknél fázisfotókkal segít, így támogatja a konyhában kevésbé járatosakat. Megbízható, pontos leírások és tanácsok segítenek az újdonságoknál, a technológiák pedig könnyen megtanulhatók belőle. A könyv egyik legnagyobb erénye, hogy arra buzdít kezdőt és haladót, hogy ne kösse magát szabályokhoz, az alapvető rutin elsajátítása után mindenki bátran formálhatja a receptet a saját ízlése szerint. Annak, aki szeret főzni, sütni, és mindezt kreatívan teszi, talán feleslegesnek tűnhet egy ilyen tanács, de aki csak és kizárólag receptből tud főzni, kínosan ügyelve a mennyiségek, fűszerek pontos betartására, annak ez a lehető leghasznosabb ötlet.
A tészta összetételénél fontos, hogy a cukor és szódavíz kimarad. Negyven darab palacsintához szükséges egy kilogramm liszt, hat darab egész tojás, egy csipet só, víz, és étolaj. Az állagánál figyelni kell, ne folyjon ki a kanálból a massza. A profik feldobják, de ha ez nem megy, akkor egy fából vagy műanyagból készült fordítólapáttal tud trükközni, hogy mindkét oldala szépen megbarnuljon – árulta el a szakács. Túró, lekvár, minden mennyiségben A legendás Palacsintás király című film udvari bolondja, Harsányi Gábor szívesen emlékszik vissza a forgatásra. Mindenre emlékszik, pedig nem ma volt, 1973-ban. Azóta is gyakran kérdezik róla. Mint a legtöbb háztartásban, náluk is a felesége a készítő, ő pedig az első számú fogyasztója a palacsintának. Sokak kedvence volt a Palacsintás király – de persze nem csak a címbeli finomság miatt – A kedvencem sorrendben a túrós, a lekváros és a kakaós. A Palacsintás király című film forgatása nagyon régen volt, de arra emlékszem, hogy volt egy bankett, amikor mindenki annyi palacsintát evett, amennyit csak akart.
Kisgyermekként gyakorta találkozott sérültekkel. Fejlett beleérző-képessége kiviláglott az előadás során adott intelligens jó válaszaiból. Élvezte a színházi élményt, kiemelte, hogy a szereplők igyekeztek oldani a feszültséget, mert a generációjukat elég nehéz lekötni ilyesmivel. Őt leginkább a graffitis részlet mozgatta meg, amikor a fiatalok bátran felvállalták a véleményüket legyen az sértő vagy támogató. Kiragasztva pedig láthatóvá vált, hogy némelyik elvárás mindenki számára fontos. A lánynak négy testvére van, így nem meglepő, hogy Antigoné és Iszméné konfliktusa is megérintette. Mint mondta, mindketten nehéz helyzetben voltak, megértette mindkét oldal érveit, de valószínűleg Antigoné tettét követte volna. Fájó volt számára, hogy Antigonét elvakította a dühe, figyelmen kívül hagyta élő testvére félelmét és megharagudott rá. A darab sok más mellett a szabadság kérdéskörére is fókuszált. Hanna az igazi felszabadultságot nyugalmat főzés vagy a lovaglás közben érzi. Kérdésemre felidézte, a pandémia alatt megtapasztalta, hogy nem mehet az utcára, boltba vagy a barátaihoz, amikor csak akar.